A következő néhány hétben, péntekenként közreadom Pál leveleit, az Apostolok cselekedeteiből a reá vonatkozó részeket, valamint azokat az írásokat, munkákat, amelyek az ő személyével, munkásságával foglalkoznak. Remélem a pénteki sorozatom végére minden olvasóm érteni fogja, hogy ez a blog miért az Ő személyére épül!
Három térítő utat tett.
Az első térítő útra 52-53 körül Barnabással és János Márkkal indult el. Szeleucián át Ciprus szigetére, majd innét Pamfiliába mentek. Pergében azonban János Márk elvált tőlük és csak ketten mentek Pisidiába és Likaóniába, egészen Derbéig, ahonnét ugyanazon úton tértek vissza Antiókiába. Itt a pogány keresztyén gyülekezet már felvirágzott. Hanem éppen ez volt a baj. A zsidótörvénytől független keresztyén gyülekezet szemet szúrt a jeruzsálemi zsidókeresztyéneknek, különösen Jakabnak. Hamis atyafiak jöttek le Jeruzsálemből Antiókiába s követelték a zsidó törvény megtartását. Pál azonban ebben nagy veszedelmet látva, isteni kijelentés alapján rögtön Jeruzsálembe ment Barnabással és Titussal és az ottani apostoli konventen 53-ban elismertette pogány-keresztyén apostolságának s szabad hitelvének jogosultságát a pogány területen. Így lett ő a pogányok s a többiek, a zsidók apostola. Közte és a jeruzsálemi apostolok közt csakis egy kapocs maradt, a szeretet kapcsa, amennyiben – igaz, egyoldalúan – megkívánták tőle, hogy a jeruzsálemi szegény szentekről ne feledkezzék meg és ezt a kikötést állta is. Ez időből levél nem maradt ránk.