Monthly Archives: október 2012

AquAgorA 2.

AquAgorA projektünk második nagyon fontos eleme lesz az “Agora”, amely magyarul piacot jelent. A szó jelentését azt hiszem, hogy nem kell magyaráznom. Mindenki járt már piacon. Kinek jobb, kinek rosszabb élményei vannak arról a hangulatról, amely egy ilyen fogadja az embert. Utam során azonban az agora eredeti jelentéséhez szeretnék visszanyúlni.
A kezdet kezdetén a piacok az éppen kialakult városok központi helyén kaptak szerepet arra, hogy befogadják a különböző véleményeket megosztó lakosokat. Itt alakultak az épülő társadalmak alapjai is, amelyek aztán évekre vagy akár évszázadokra is meghatározta az ott lakók mindennapjait.
Pál apostol nyomában haladva magam is szeretnék egy olyan agorát a hajón létrehozni, amely segítheti az út szellemi sikerét. A majdan megépülő vitorláson helyet kaphat minden olyan vélemény, amely Pál apostollal kapcsolatos lehet. Ez nemcsak verbálisan, de bármilyen más formában is megjelenhet majd. A hajó minden egyes darabja azt a célt fogja szolgálni, hogy elvigye a magyar, az európai nép gondolatait távoli földrészekre, és elhozzon onnan olyanokat, amelyek a mi kultúránk számára fontos lehet.
Az indulás napjáig, és az első személyes találkozókig ezen a helyen nyitjuk ki képzeletbeli, virtuális piacunkat. Örülnék, ha olvasóim megosztanák majd gondolataikat velem nemcsak a Pál apostol nyomában út kapcsán, de bármi olyan kérdésben is, amely befolyásolja mindennapjaikat.
Kezdjünk el egymással beszélgetni! A mindennapok rohanása mellett kérem szenteljenek néhány percet nekem is, és a tervezett nagy utazásnak….

AquAgorA 1.

AquAgorA lesz az egész nagy projektnek az összefoglaló neve, amelynek főhajóját a “Pál apostol nyomában” út fogja jelezni.

Miért-e névválasztás?

Aqua vagyis víz, amely a fogantatásunktól végigkövet, körbevesz, életben tart. Isszuk, mosakszunk benne, öntözzük a környezetünket vele, vagyis életünk minden pillanatában hasznosítjuk. Mégis egyre kevésbé foglalkozunk azzal, hogy hol, mennyi van belőle!

Egyes vélemények szerint néhány év múlva már nem az olajért, hanem majd a vízért törnek ki háborúk! Ez a szörnyűséges utópia remélhetőleg soha nem valósul meg! Remélem kellő időben észhez tér az emberiség, és oda fog figyelni arra, hogy az egyik legdrágább kincsünket megtartsa a jövő nemzedékének!

Utam egyik feladata az lesz, hogy felhívja az európai és más földrészeken élők figyelmét a víz, az aqua mindenek felett álló szerepére.

Pál apostol vitorlásához hasonlóan az én hajóm is igyekszik majd minél több emberhez eljuttatni azokat a gondolatokat, amelyek segíthetik a következő napok, hetek, hónapok, évek vagy akár évtizedek minél sikeresebb fennmaradását.

Szeretném, ha a folyókon, tengereken eltöltött hónapok során minél többen szembesülhetnének azzal, hogy a minket körülvevő kisebb-nagyobb víz felületek nem korlátlanul állnak a rendelkezésünkre, nem lehet azokat ész nélkül pazarolni, és felelősség nélkül elhasználni különböző önös érdekekre!

Remélem az üzenet sok helyre eljut majd!

Pálfordulás?

Sokszor elgondolkodtat, hogy a körülöttem zajló világban vajon kinek mit jelent a vallás, a hit ereje! Vajon a rohanó hétköznapokban, a stresszes munkahelyeken, a gyorsan változó, alakuló magánéletekben hol van a helye azoknak a gondolatoknak, amelyek egy személyhez, egy életérzéshez vagy máshoz kötődnek.
Egy ismerősöm hosszú éveken keresztül járt minden vasárnap templomba. Korán reggel felkelt, elment az első hajnali misére, és mire a családja ébredezni kezdett ő már otthon volt. Így volt ez télen, nyáron, hidegben, melegben. Ment ha jól volt, és akkor is ha betegnek érezte magát. Aztán egyik hétről a másikra abbahagyta! Nem vesztette el a hitét, de nem ment többet a templomba!
Megkérdeztem, hogy mi történt és elgondolkodtató választ adott: Megjelent egy új ember a templomban, akit előtte még nem ismert. Hamar a közösség központja lett, a helyi plébános jobbkezeként kezdett mozgolódni és lassan a saját képére formálta az egész gyülekezetet. Ismerősöm ezt nem tudta elfogadni, és úgy döntött, hogy ezentúl magában gyakorolja a hitét! Őt azóta egy kicsit kinézik maguk közül a  helyiek, mivel már nem szívesen vesz részt a közéletben sem. Ezért jutott eszembe, a poszt elején felvetett néhány gondolat.
Lehet-e egyfajta pálfordulásként értelmezni azt a viselkedést, amely a látványos hitgyakorlásból egycsapásra átvált egy belső vallásosságra?
Istenbe vetett hitünket legyűrheti-e egy másik élő ember iránt érzett ellenszenvünk?

Egy gyülekezet tagjaként erősebb lesz a hitünk, mintha csak magunkba fordulunk?

Lehet-e biztos, és egyértelmű választ adni ezekre a kérdésre? Nem tudom!