Egy kedves olvasóm, Erzsébet küldött egy gondolatsort, amelyet szeretnék mindenkivel megosztani. Úgy gondolom, hogy tanulságos, és elgondolkodtató amit soraiban olvashatunk:
“Az AquAgora projekt – szellemiségében és fizikailag is – elsősorban Pál apostol életszolgálatához és missziós tevékenységéhez, missziós útjához kapcsolódik majd. Ezért úgy gondolom fontos megvizsgálni, hogy milyen alapokra érdemes felépíteni a projekt ötletet, annak érdekében, hogy valóban az ő nyomdokában járjunk.
Amikor valóságosan is kezdetét veszi majd a nagy utazás, akkor ez egyben egy missziós tevékenységet is felvállal – kultúrtörténeti és vallási szempontból egyaránt – hiszen szorosan kötődik ahhoz a Pál apostolhoz, aki Isten elhívását kapta a damaszkuszi úton.
Óriási jelentőséggel és felelősség bír egy ilyen nagyszabású kezdeményezés, hiszen legalább két földrészt érint, és több millió emberhez jut majd el az üzenete.
Pál apostol valóban a mi ÉLETÜNK-ről beszél, és ennek szellemiségében, ehhez híven szabad csak munkálkodnunk.
Sajnos a mindenkori kereszténység gyengeségéből fakad, hogy a történelem menetében csak ritkán és rövid ideig világított átütő erővel az Ige, és előfordulhatott az, hogy mára már szinte teljesen ismeretlenné vált a Szentírás igazi tartalma. Jézus halálát követően igen hamar, már az I. század végére erőtlenné vált az ősegyház, és megjelentek a gyülekezetekben a tévtanítások, az idegen vallások elemei, tanításai és liturgiái. Volt idő, mikor egy-egy történelmi korszakban társadalmak létszemléletét határozta meg a Jézusi életelv követése, az Ige kutatása és érteni vágyása. Sajnálatos tény, hogy a konstantinuszi fordulatot követően, már a IV. században kialakult a hatalmi kereszténység, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy évezredekig nem kerülhetett az emberek kezébe Biblia, és csak a papok interpretálásából ismerhették a vallási tanításokat, hallgathatták az emberi elképzeléseken alapuló igehirdetéseket. A történelem során és napjainkban is tömegek fordultak el Istentől a hamis képviselet miatt, és váltak vallástalan, vagy ateista szemléletűvé.
A hatalmi kereszténység évszázadokig hamis istenképet tartott a hívek elé. A visszaélésekre válaszul, a misztikus és aszkétizmust hirdető középkori világkép ellen indult ideológiai harc. Közvetlenül a reformáció megszületése előtt érte támadás a középkori egyházat a humanizmus részéről. Azonban a humanizmus filozófiájára épülő felvilágosodás racionalista szemlélete mindenek fölé emelte az embert. Mindennek mértéke az ember lett, az ész felsőbbrendűségét hirdette a tekintélyelvűséggel szemben. Isten helyett az emberre terelte a figyelmet, ahelyett, hogy visszaállította volna a valódi istenképet. Tulajdonképpen átlendült a ló másik oldalára. “
