(Jézus ma emberének is szóló tanítása – „Az irgalmas szamaritánus példázata” alapján)

A világunkra oly jellemző, ellenségképpel átitatott világnézeti háttéren, milyen gondolati kapaszkodó mentén lehet a helyes választ megtalálni erre a kérdésre: „Ki az én felebarátom?”

Milyen erkölcsi magatartást követhet korunk teljesen összezavart értékrendjében élő, olyan nemzeti érzelmű ember, aki az ellenségkép tekintetben erősen túlfűtött hazafi? 

Erre szeretnék rávilágítani, illetve gondolkodásra késztetni Jézus egyik legszebb példázatának tükrében: vajon helyes utat követünk-e, ha tápláljuk magunkban a más vallású és származású embertársaink iránt érzett gyűlöletünket? 

Míg a civilizált mai ember a természettudományok területén nyíltan elismeri, sőt kutatja a természet törvényeit, addig úgy véli, hogy az emberre nem vonatkoznak rendeltetéséhez, teremtettségéhez fűződő emberi törvények, amelyek életét boldoggá és teljessé tehetik, amennyiben követi azt. 

Mit is foglal magába a biblikus szeretet fogalom, mint az embernek mértékül adott törvény? Jézus egy újszövetségi igében így üzen nekünk: “Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták.”               Másutt: “Senki ne keresse azt, ami az övé, hanem mindenki azt, ami a másé.” Pál apostol pedig így fogalmaz:  „…szeretettel szolgáljatok egymásnak.”

A szeretet törvényének betöltését szemléletesen foglalja össze a Szentírás egyik legszebb Jézusi tanítása. „Az irgalmas szamaritánus példázata” pedig így szól:

„És íme egy törvénytudó felkelt, kísértvén őt, és (ezt) mondta: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? Ő pedig mondta annak: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?

Az pedig felelvén, mondta: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.

Mondta pedig annak: Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz.

Az pedig igazolni akarván magát, mondta Jézusnak: De ki az én felebarátom?

Jézus pedig felelvén, mondta: Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók (kezébe) esett, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmentek, és ott hagyták félholtan.

Történet szerint pedig ment alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülte. Hasonlóképpen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és (azt) látta, elkerülte. 

Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az volt: és mikor azt látta, könyörületességre indult. És hozzájárulván, bekötözte annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vitte a vendégfogadó házhoz, és gondját viselte néki.

Másnap pedig elmenőben két pénzt kivett, adta a gazdának, és mondta néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.

E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók (kezébe) esett?

Az pedig mondta: Az, aki könyörült rajta. Mondta azért néki Jézus: Eredj el, és te (is) aképpen cselekedjél.”

A történet mélyebb megértéséhez érdemes áttekinteni a Jézus korabeli vallási, etnikai és földrajzi körülményeket.