Pál Apostol nyomában 3.

A következő néhány hétben, péntekenként közreadom Pál leveleit, az Apostolok cselekedeteiből a reá vonatkozó részeket, valamint azokat az írásokat, munkákat, amelyek az ő személyével, munkásságával foglalkoznak. Remélem a pénteki sorozatom végére minden olvasóm érteni fogja, hogy ez a blog miért az Ő személyére épül!
A második térítő útra, a képmutató Barnabással és az ingatag jellemű János Márkkal történt szakítás után, új társakkal, Szilással és Timóteussal indult el 53-ban s bejárván a szíriai, cilícai s pisidiai gyülekezeteket, majd megalapítván a galáciai gyülekezeteket, lement Troászba és onnét általment Európába, ahol is áldásos működésének eredménye a filippii, tesszalonikai s korintusi gyülekezetek voltak. Aztán újra visszatért Ázsiába s Efezusban mintegy három évig működvén, Macedónián át a jeruzsálemi szenteknek gyűjtött könyöradománnyal Jeruzsálembe ment.
Ez időből maradtak ránk legfontosabb levelei, ú.m. a tesszalonikaiakhoz, a  korintusiakhoz, a galatákhoz és a rómaiakhoz írt levelek. 

Miről beszél Pál apostol?

Egy kedves olvasóm, Erzsébet küldött egy gondolatsort, amelyet szeretnék mindenkivel megosztani. Úgy gondolom, hogy tanulságos, és elgondolkodtató amit soraiban olvashatunk:

“Az AquAgora projekt – szellemiségében és fizikailag is – elsősorban Pál apostol életszolgálatához és missziós tevékenységéhez, missziós útjához kapcsolódik majd. Ezért úgy gondolom fontos megvizsgálni, hogy milyen alapokra érdemes felépíteni a projekt ötletet, annak érdekében, hogy valóban az ő nyomdokában járjunk. 

Amikor valóságosan is kezdetét veszi majd a nagy utazás, akkor ez egyben egy missziós tevékenységet is felvállal – kultúrtörténeti és vallási szempontból egyaránt – hiszen szorosan kötődik ahhoz a Pál apostolhoz, aki Isten elhívását kapta a damaszkuszi úton. 

Óriási jelentőséggel és felelősség bír egy ilyen nagyszabású kezdeményezés, hiszen legalább két földrészt érint, és több millió emberhez jut majd el az üzenete.

Pál apostol valóban a mi ÉLETÜNK-ről beszél, és ennek szellemiségében, ehhez híven szabad csak munkálkodnunk. 

Sajnos a mindenkori kereszténység gyengeségéből fakad, hogy a történelem menetében csak ritkán és rövid ideig világított átütő erővel az Ige, és előfordulhatott az, hogy mára már szinte teljesen ismeretlenné vált a Szentírás igazi tartalma. Jézus halálát követően igen hamar, már az I. század végére erőtlenné vált az ősegyház, és megjelentek a gyülekezetekben a tévtanítások, az idegen vallások elemei, tanításai és liturgiái. Volt idő, mikor egy-egy történelmi korszakban társadalmak létszemléletét határozta meg a Jézusi életelv követése, az Ige kutatása és érteni vágyása. Sajnálatos tény, hogy a konstantinuszi fordulatot követően, már a IV. században kialakult a hatalmi kereszténység, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy évezredekig nem kerülhetett az emberek kezébe Biblia, és csak a papok interpretálásából ismerhették a vallási tanításokat, hallgathatták az emberi elképzeléseken alapuló igehirdetéseket. A történelem során és napjainkban is tömegek fordultak el Istentől a hamis képviselet miatt, és váltak vallástalan, vagy ateista szemléletűvé. 

A hatalmi kereszténység évszázadokig hamis istenképet tartott a hívek elé. A visszaélésekre válaszul, a misztikus és aszkétizmust hirdető középkori világkép ellen indult ideológiai harc. Közvetlenül a reformáció megszületése előtt érte támadás a középkori egyházat a humanizmus részéről. Azonban a humanizmus filozófiájára épülő felvilágosodás racionalista szemlélete mindenek fölé emelte az embert. Mindennek mértéke az ember lett, az ész felsőbbrendűségét hirdette a tekintélyelvűséggel szemben. Isten helyett az emberre terelte a figyelmet, ahelyett, hogy visszaállította volna a valódi istenképet. Tulajdonképpen átlendült a ló másik oldalára. “



Pál Apostol nyomában 2.

A következő néhány hétben, péntekenként közreadom Pál leveleit, az Apostolok cselekedeteiből a reá vonatkozó részeket, valamint azokat az írásokat, munkákat, amelyek az ő személyével, munkásságával foglalkoznak. Remélem a pénteki sorozatom végére minden olvasóm érteni fogja, hogy ez a blog miért az Ő személyére épül!

Három térítő utat tett.
Az első térítő útra 52-53 körül Barnabással és János Márkkal indult el. Szeleucián át Ciprus szigetére, majd innét Pamfiliába mentek. Pergében azonban János Márk elvált tőlük és csak ketten mentek Pisidiába és Likaóniába, egészen Derbéig, ahonnét ugyanazon úton tértek vissza Antiókiába. Itt a  pogány keresztyén gyülekezet már felvirágzott. Hanem éppen ez volt a baj. A zsidótörvénytől független keresztyén gyülekezet szemet szúrt a jeruzsálemi zsidókeresztyéneknek, különösen Jakabnak. Hamis atyafiak jöttek le Jeruzsálemből Antiókiába s követelték a zsidó törvény megtartását. Pál azonban ebben nagy veszedelmet látva, isteni kijelentés alapján rögtön Jeruzsálembe ment Barnabással és Titussal és az ottani apostoli konventen 53-ban elismertette pogány-keresztyén apostolságának s szabad hitelvének jogosultságát a pogány területen. Így lett ő a pogányok s a többiek, a zsidók apostola. Közte és a jeruzsálemi apostolok közt csakis egy kapocs maradt, a szeretet kapcsa, amennyiben – igaz, egyoldalúan – megkívánták tőle, hogy a jeruzsálemi szegény szentekről ne feledkezzék meg és ezt a kikötést állta is. Ez időből levél nem maradt ránk.