Pál apostol, eredeti héber neve szerint Saul a kisázsiai Cilicia tartomány Tarsus nevű városában – kb. Kr. u. 10-ben – római polgárjoggal bíró vagyonos szülőktől származott, akik őt farizeus szellemben nevelték s takácsmesterségre tanították. Ifjú korában Jeruzsálembe került s a híres Gamáliel iskolájában végezte tanulmányait. Mint fiatal rabbi a keresztyéneket halálra üldözte, de utóbb, éppen a keresztyének üldözése közben a damaszkuszi úton – kb. 36-ban – csodálatos módon megtért s isteni meghivatás és megbízatás alapján a pogányok apostolává lett. Mielőtt világra szóló munkájába fogott volna, Arábiába ment, ott jött tisztába magával és életcéljával. Onnét visszatérve, úgy 39 körül, újra elment Damaszkuszba s tanítani kezdett, de egykori hitsorsosai életére törtek és azok kezéből csakis csodálatos módon szabadulhatott ki. Ekkor Jeruzsálembe ment, hogy ott megismerkedjék Péterrel és vele a maga hitelvének, valamint pogány apostolságának dolgát megbeszélje. Ez a megbeszélés kölcsönös megértéssel végződvén, működése középpontjának Antiókiát választotta s onnét hódította meg Jézus Krisztusnak az egész akkor ismert világot.