Ezen gondolkodunk már egy ideje. A kérdés utunk szárazföldi részére vonatkozik. Néhány hónapos vízi zarándoklatunk bevezetőjeként tesszük meg azt a szakaszt. Terveink szerint a fővárosból indulunk el, és Rómáig megyünk, hogy ott szálljunk vízre. 1200 km vár majd ránk, amíg megláthatjuk majd a vitorlásunkat, amellyel eljutunk Jeruzsálemig. Ez a nagy távolság alkalmas arra, hogy sok száz emberrel találkozzunk személyesen. Szeretnénk minél több érdeklődővel beszélni, sok-sok lelkes támogatónkat köszönteni!

Éppen ezért gondolkodunk azon, hogy ezt a távot gyalogosan vagy kerékpáron érdemes-e megtenni! Lábon közelebb leszünk Pál zarándoklatának lényegéhez, viszont kerékre pattanva hamarabb elérjük a hajót, és előbb kezdődhet a nagy út. A páli zarándoklat szem előtt tartása maximálisan fontos mindannyiunk számára, de szeretnénk figyelembe venni a mai kor igényeit is, hogy ez az időszak is érdekes és izgalmas legyen azoknak is, akik csak a blogon vagy egyéb orgánumokban követik majd nyomon a történéseket.

Autóval elég hamar Rómába érnénk ugyan, de akkor kimaradna az emberekkel való találkozás. A motor már személyesebb ugyan és gyorsan is lehet vele közlekedni, de az üzemanyag kibocsátással okozott környezetszennyezés nem illik a páli gondolatokhoz.

Ezért most úgy tűnik, hogy a kerékpár mellett tesszük le a voksunkat! Itt van gyorsaság, személyes kapcsolattartás és környezettudatosság is! Ráadásul amikor elérjük a vitorlásunkat a járműveinket fel tudjuk majd pakolnia  fedélzetre. Kikötéskor felpattanunk rá és begurulunk a szárazföldre. Pál a vízi utak során több alkalommal ment beljebb olyan területekre, ahol a majdani követőivel találkozott. Mivel igyekszünk autentikusan bejárni a lehető legtöbb helyszínt, így a kerékpár valószínűleg hasznos segítőnk lesz ebben!

Szóval, ahogy kitavaszodik felpattanok az ülésre és elkezdek edzeni! Végül is 1200 kilométer tekerés vár majd rám!

A 2013-as esztendőt egy nagy vállalással, böjttel indítottam! A tavalyi esztendő végén érett meg bennem az elhatározás erre a lépésre. Az évvégi rohanásban, a karácsonyra való készülődésben elfáradva döbbentem rá, hogy egy nagyon fontos dolog háttérbe szorult. Kézbe vettem a Bibliámat és olvasni kezdtem a nekem kedves gondolatokat, hogy megtaláljam  amit kerestem. Úgy éreztem, hogy szükségem van nemcsak a lelki, de a testi feltöltődésre is, amelynek egyik alapvető feltétele volt, hogy kiürítsem szervezetemből mindazokat az anyagokat, amelyek ebben megakadályozhatnak. 

Így, hát az új év első napján szóltam a családnak, hogy a következő 30 napban semmilyen állati fehérjét, szénhidrátot nem fogok magamhoz venni.A gyerekek csodálkoztak, a feleségem megértő volt. Az első napok viszonylag könnyen mentek, még örültem is, amikor könnyebbnek, rugalmasabbnak éreztem magam. Közben a mindennapi rohanás újra felerősödött, az ünnepek után visszatértünk a hétköznapokba. 

Aztán jött az első mélység, amikor nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet volt, amibe belekezdtem. A bizonytalan órákban sikerült a hitemhez fordulni, és Isten szavaiból erőt meríteni a folytatáshoz. Kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de sikerült kitartanom, és izgatottan vártam február első napját, hogy újra húst, tejet és más eddig mellőzött falatot vehessek magamhoz. Most, hogy ezen is túl vagyok, újraértékelhetem magamat, a lelkemben lezajlott folyamatokat.

Hálás vagyok azért, hogy családom kiállt mellettem a nehezebb órákban is! Érettebbnek, mélyebbnek érzem magam, olyannak, aki erősebb lett az elmúlt napok megpróbáltatásaitól! A 2013-as év az Aquagora Projekt éve lesz! Remélem, hogy az első hónap sikere kivetíti az előttünk álló időszak eredményeit is!