IV. ERKÖLCSI KÖTELESSÉGEK

Istennek tetsző élet

Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. 2Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. 3A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyiteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. 4Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, 5sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, 6s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, 7aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, 8aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest. 9Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. 11A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. 12A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. 13Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. 15Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. 16Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. 17Rosszért rosszat senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. 18Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. 19Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. 20Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. 21Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.

Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe. 20Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! 21Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. 22Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. 23S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. 24Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók. 25Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, 26akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát. 27Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bűneiket. 28Ők az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az ősökért. 29Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. 30Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok, 31úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. 32Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön. 33Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! 34Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? 35Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle? 36Minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Amen.

Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. 2Isten nem vetette el népét, amelyet előre kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt felszólalt Izrael ellen: 3″Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?” 4S mit felelt rá az isteni szózat? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baal előtt.” 5Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján. 6S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. 7Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak, 8ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik. 9Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótőrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá. 10Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat. 11Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja őket. 12Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk. 13Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, 14hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. 15Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? 16Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. 17Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. 18Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.