III. A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM
A zsidó nép meghívása
Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben. 2Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma. 3Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért, 4Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. 5Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen. 6Arról szó sem lehet, hogy Isten szava megdőlt, hiszen nem mindenki izraelita, aki Izraeltől származik, 7s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő leszármazottai. 8Csupán „Izsák leszármazottjait hívják utódoknak.” Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak. 9Az ígéret ugyanis így hangzott: „A maga idején eljövök és Sárának fia lesz.” 10Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait. 11Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna – hogy Isten szabad választása, 12amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön -, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.” 13Az Írás is ezt mondja: „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem”. 14Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla. 15Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.” 16Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen. 17Az Írás is ezt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.” 18Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar.
