A következő néhány hétben, péntekenként közreadom Pál leveleit, az Apostolok cselekedeteiből a reá vonatkozó részeket, valamint azokat az írásokat, munkákat, amelyek az ő személyével, munkásságával foglalkoznak. Remélem a pénteki sorozatom végére minden olvasóm érteni fogja, hogy ez a blog miért az Ő személyére épül!
Az Apostolok Cselekedetei
Az „Apostolok Cselekedetei”-ről szóló könyv Lukács evangéliumának folytatása. Szerzőjének is kezdettől fogva Lukácsot tartották s szó sem férhet ahhoz, hogy a két mű egyazon írótól származik. A szerző célja, hogy megismertesse a kereszténység történetét úgy, amint az Jeruzsálemtől kezdve Rómáig elterjedt. Azért míg első könyvében Jézus, a másodikban az apostolok, közelebbről Péter (1-12. rész) s még részletesebben Pál apostol (13-28. rész) működésével foglalkozik. Innét van, hogy e művének első felében az események központja Péter, színtere pedig jobbára Jeruzsálem, minthogy ebben a keresztyénségnek zsidó földön való elterjedéséről van szó: viszont a második felében Pál lép előtérbe, minthogy ebben a keresztyénségnek pogány földön való elterjedését tárgyalja.
Kétségtelen az is, hogy miként az evangéliumot, úgy az „Apostolok cselekedetei”-t is Pál szelleme befolyásolta, anélkül azonban, hogy az író egyéni felfogása háttérbe szorult volna, sőt ellenkezőleg, álláspontja nem a radikális, hanem a konzervatív paulinizmus. Ez a mű voltaképp a péteri és a páli keresztyénség elvi egységét és összhangját hirdeti.
A mű keletkezési idejére vonatkozólag a vélemények eltérők. Minthogy a mű Pál apostolt egész Rómáig kíséri s megjegyzik, hogy az apostol a római fogságban még két évig zavartalanul tanított, kétségtelen, hogy csak a 64. év után keletkezhetett. Másrészt azonban bizonyos, hogy Jeruzsálem elpusztulása előtt már megvolt.
A keletkezés helyéről semmi biztosat nem tudunk. Legtöbb érv szól Alexandria és Róma mellett.