Pál Apostol nyomában 1.

A mai naptól elindulunk Pál Apostol nyomában:

A következő néhány hétben, péntekenként közreadom Pál leveleit, az Apostolok cselekedeteiből a reá vonatkozó részeket, valamint azokat az írásokat, munkákat, amelyek az ő személyével, munkásságával foglalkoznak. Remélem a pénteki sorozatom végére minden olvasóm érteni fogja, hogy ez a blog miért az Ő személyére épül!

Pál apostol, eredeti héber neve szerint Saul a kisázsiai Cilicia tartomány Tarsus nevű városában – kb. Kr. u. 10-ben – római polgárjoggal bíró vagyonos szülőktől származott, akik őt farizeus szellemben nevelték s takácsmesterségre tanították. Ifjú korában Jeruzsálembe került s a híres Gamáliel iskolájában végezte tanulmányait. Mint fiatal rabbi a keresztyéneket halálra üldözte, de utóbb, éppen a keresztyének üldözése közben a damaszkuszi úton – kb. 36-ban – csodálatos módon megtért s isteni meghivatás és megbízatás alapján a pogányok apostolává lett. Mielőtt világra szóló munkájába fogott volna, Arábiába ment, ott jött tisztába magával és életcéljával. Onnét visszatérve, úgy 39 körül, újra elment Damaszkuszba s tanítani kezdett, de egykori hitsorsosai életére törtek és azok kezéből csakis csodálatos módon szabadulhatott ki. Ekkor Jeruzsálembe ment, hogy ott megismerkedjék Péterrel és vele a maga hitelvének, valamint pogány apostolságának dolgát megbeszélje. Ez a megbeszélés kölcsönös megértéssel végződvén, működése középpontjának Antiókiát választotta s onnét hódította meg Jézus Krisztusnak az egész akkor ismert világot.

Karácsony közeledtével (is) jó lenne adni!

Néhány héttel ezelőtt egy Tata melletti kistelepülésen, Szomódon jártunk a családdal. Vendéglátónk egy rendkívül kedves, szolgálatkész és szerető szívű család volt, ahol apa és anya is református lelkészekként teljesítenek szolgálatot. Az ott töltött napok alatt olyan élményben volt náluk részünk, amilyenben talán még soha! Én még nem nagyon tapasztaltam olyat, hogy egy fiatal – harmincas – házaspár ennyire másokért éljen és szolgáljon! Szavaikból kiderült, hogy Szomódon is elég sok nélkülöző család él. A tőlük hallott sorsok, megrázó emberi történetek valamilyen cselekvésre ösztönöztek minket.

Hazafelé úton fogant meg bennünk a gondolat, hogy vigyük házhoz, a lelkészcsaládhoz az “ajándékokat”, és ők majd szétosztják az arra rászorulók között!

Összegyűjtenénk használt, ám jó minőségű
– ruhát, cipőt
– játékot
– már nem használt, de működő háztartási, illetve egyéb gépeket
– tartós élelmiszert

A beérkező felajánlásokat személyesen visszük majd el Szomódra!

A jelentkezéseket a paulus@aquagora.eu-n várjuk és fogadjuk!

CsupaCsalád Egyesület

A Csupa Család Egyesület hosszú évek óta része az életemnek. Családos emberként a családokért dolgozni mindig is felemelő, nagyszerű érzés. Az AquAgorA projekt apró csírái is itt szökkentek szárba a közös együttlétek során.
Bízom benne, hogy az alábbi Ars poetica olvastán talán mások is úgy döntenek, hogy érdemes csatlakozni csapatunkhoz.

ARS POETICA

Mi dolgunk a világban? Számtalan médium teszi fel e kérdést, és fogalmaz meg különböző válaszokat nap, mint nap. De tudjuk-e valójában életünk értelmét, lényegét és célját? Vagy belekapaszkodunk egy áramlatba, amit épp egy legújabb divat vagy trend sugall, és éppen azt tartjuk legfőbb értéknek?

A CsupaCsalád Egyesület az egyik legfőbb örök érvényű értéknek a CSALÁDot tekinti. Családban élni kihívás, családban élni, érezni és létezni csoda! A legnagyobb feladat, amit betöltünk az életünkben. Nem egy röpke karrier, nem egy fogyókúrás program, nem egy „építsünk szép házat”- életérzés, hanem maga az ÉLETÜNK.

Tarthatunk pincsikutyát, hónunk alá csapva, majd helyére tessékelve, de a családban a gyereked valódi felelősség. Nem egy baba, amit öltöztethetsz kedvedre, vagy épp lepasszolhatsz egy bevásárlóközpont gyermekmegőrzőjébe, hanem egy élet, amelyért felelős vagy. Saját életünk minőségének, igényességének záloga a gyermekeink fejlődése, boldogsága és jólléte.

Mindennek alapja pedig párkapcsolatunk harmonikus fennállása, fenntartása és fejlesztése, lelki életünk formálása!

A CsupaCsalád Egyesület nem kevesebbet tűzött zászlajára, mint a fenti értékeken alapuló olyan közösséget létrehozni, ahol a házastársak fontosnak tartják egymás “szeretetnyelvét” megtanulni és “beszélni”, egymás közötti konfliktusaikat úgy megoldani, hogy közben magasabb szintre is lép kapcsolatuk; gyermekeiket feltétel nélkül szeretni, úgy nevelni, hogy testvérekként egy életen át számíthassanak egymásra!

Mottónk: “Gyökeret és szárnyakat!” Igen, gyermekeinknek gyökeret; biztos, szerető családi hátteret; az ősbizalom légkörét kell elsőként megadnunk ahhoz, hogy később szabadon szárnyalhassanak, hogy álmaikat – minden velük született és szerzett képességeik útján – valóra válthassák!