Emlékezzünk!!

Ne sírj, mert szeretsz engem!

A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül…
csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives… ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

(Szent Ágoston) 

  

Kutyavilág!

Színészként nem feladatom az időjárás figyelése, nem is szoktam vele nagyon foglalkozni. Azonban az elmúlt napokban észrevettem néhány elgondolkodtató dolgot, amit szeretnék mindenkivel megosztani!

Szokatlanul sokáig volt jó idő, így nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy éjszaka bizony már nem annyira kellemes a levegőn lenni. Az elmúlt napokban többfelé jártam, és sok helyen találkoztam szabadban éjszakázó hajléktalanokkal, akik valamilyen fajtájú kutyával töltötték együtt napjaikat. Sajnos az elmúlt években “divattá” vált egy szerencsétlen négylábúval közösen koldulni. Nyilván arra gondolnak, hogyha ember az embernek nem segít talán egy ártatlan kutyaszem meghatja az arra járót.

Úgy tudom, hogy a menhelyek csak kétlábúakat fogadnak, négylábúakat nem, így nem lehet tudni, hogy amíg a gazda bent melegszik, addig mi lesz a kutyájával.

Évezredekkel ezelőtt az akkor élt ember azért szelidítette meg a farkast, és csinált belőle házikedvencet, hogy segítse, támogassa a mindennapokban. Ma már több ezer fajta él velünk a világon, de sokszor elfelejtjük tartásának eredeti szándékát.

A hideg idő beköszöntével, aki teheti ne csak a fagyban éjszakázó hajléktalan emberre figyeljen, de a mellette – akár élete árán is – hűségesen kitartó jószágra is! Ha segítünk egy embertársunkon, segítsünk annak kutyáján is.

Talán így egy jó cselekedettel rögtön két életet is könnyebbé tudunk tenni!