Kérdezzük csak, mit ért el Ábrahám, testi ősatyánk. 2Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekednivalója, csak nem Isten előtt. 3Mert mit is mond az Írás: „Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált.” 4Márpedig aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelemből, hanem tartozás címén jár. 5Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulására. 6Ilyen alapon már Dávid is boldognak mondja az embert, akit Isten tesz igazzá tettek nélkül: 7Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. 8Boldog ember, akinek az Úr vétkeit fel nem rója. 9Vajon e boldogsághoz csak a körülmetélt juthat hozzá vagy a körülmetéletlen is? Ezt mondjuk ugyanis: Ábrahámnak a hite szolgált megigazulására. 10De hogyan szolgált? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotban? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban. 11A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is. 12Tehát nem csupán a körülmetélteknek, hanem azoknak is, akik a még körülmetéletlen atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak.

Most azonban az Isten előtti megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a törvény és a próféták is tanúsítják: 22az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered, és amely minden hívőnek szól. Ebben nincs különbség. 23Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét. 24Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán. 25Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket, 26hogy igazságosságát most kimutassa. Mert amint ő igaz, úgy akar igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz. 27Hol marad tehát dicsekvésed? Szétfoszlott. Mely törvény alapján? Vajon a tettek törvénye alapján? Nem, hanem a hit törvénye szerint. 28Mi azt valljuk, hogy az ember a hit által válik igazzá, a törvény szerint tettektől függetlenül. 29Vajon csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. 30Ugyanaz az Isten teszi megigazulttá a hitből a körülmetéltet éppúgy, mint hite által a körülmetéletlent. 31Ilyenformán megszüntetjük a törvényt a hittel? Szó sincs róla! Ellenkezőleg: erősítjük a törvényt.

Hogy áll tehát a dolog? Különbek vagyunk náluk? Egyáltalán nem. Az imént bizonyítottuk ugyanis, hogy a zsidók és a pogányok mind alá vannak vetve a bűnnek, 10ahogy meg van írva: Nincs igaz egy sem, 11nincs, aki értene, nincs, aki Istent keresné. 12Mind letértek az útról, elfajzottak, nincs, aki jót tenne, nincs egy sem. 13Tátongó sír a torkuk, nyelvük csalárdságot beszél, kígyók mérge van ajkukon. 14Szájuk telve átokkal és keserűséggel, 15lábuk gyors a vérontásra. 16Ösvényeiken baj és nyomor, 17a béke útját nem ismerik, 18Isten félelme nincs szemük előtt. 19Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azokra vonatkozik, akik a törvénynek alá vannak vetve. Tehát némuljon el minden száj, és az egész világ vallja magát Isten előtt bűnösnek. 20Mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek előtte igazzá, hiszen a bűn megismerésének is a törvény az alapja.